Andornaktálya Heves vármegyében, az Egri járásban található, Eger közvetlen szomszédságában fekvő község. A település a Bükk déli lábánál, a Laskó-patak völgyében helyezkedik el, kedvező természeti adottságokkal és jó közlekedési kapcsolatokkal. Földrajzi elhelyezkedése évszázadok óta meghatározza fejlődését és gazdasági szerepét.
Andornaktálya története az Árpád-korig nyúlik vissza. A település neve két, korábban önálló falurészből – Andornak és Tálya – alakult ki, amelyek később egyesültek. A terület már a honfoglalást követően lakott volt, amit régészeti leletek is alátámasztanak.
A középkorban Andornak és Tálya mezőgazdasági jellegű települések voltak, lakóik főként földműveléssel, állattartással és szőlőműveléssel foglalkoztak. A török hódoltság idején a település jelentős pusztulást szenvedett el, lakossága megfogyatkozott, de teljesen nem néptelenedett el.
A török kiűzését követően, a 18. században, Andornaktálya fokozatosan újranépesült. A földesúri birtokpolitika és a betelepítések hatására a lakosság száma növekedésnek indult. A mezőgazdaság mellett egyre nagyobb szerepet kapott a kézműipar és a kereskedelem, elsősorban Eger közelségének köszönhetően.
A 19. században a település fejlődését tovább segítette a közlekedési infrastruktúra javulása, valamint a polgárosodás folyamata. Megjelentek az intézmények, iskolák, egyházi épületek, amelyek meghatározták a falu arculatát.
A 20. század során Andornaktálya fokozatosan modernizálódott. A második világháborút követően a mezőgazdaság kollektivizálása, majd később az iparosodás és az urbanizáció hatott a település szerkezetére. Eger közelsége miatt sokan ingáztak, így Andornaktálya lakófunkciója megerősödött.
A rendszerváltást követően a település jelentős infrastrukturális fejlődésen ment keresztül: megújultak a közművek, az intézmények, valamint a közterületek. Napjainkban Andornaktálya dinamikusan fejlődő, kertvárosias jellegű község, amely egyszerre őrzi hagyományait és alkalmazkodik a modern kor elvárásaihoz.
